Felezőszonettek
Vér a kukoricalevélen
Segítség segítség a művészet haldoklik Vagy
már meg is halt Nem Fehéregyházánál szakadt meg
egy történelminek is nevezhető tévedés
számunkra Művészet Dzsidával-e vagy egy kozák
ollóval döfték le az embert s találkozott-e
amott Karaffával akit halála előtt még
leköpött mindegy Vér a kukoricalevélen
Vér a kukoricalevélen Leköpött mindegy
Halála után majd találkozik Karaffával
az ollóval ledöfött ember S dzsidára tűzi
a hóhért Történelminek is nevezhető a
tévedés Számunkra nem szakadt meg a művészet
akkor Fehéregyházánál Az ember meghal A
művészet haldoklik Örök halál Nincs segítség
Jegyzet a dekadenciához
A politika emeli a pap nemesíti
ám a művész lehúzza magához a mélybe a
családot A sárba Jobb tartózkodni ezektől
a kétes egzisztenciáktól Kocsmába járnak
Szívükön szalag helyett gatyakorcot hordanak
Denevéreket hágnak templomfalakhoz döntve
s a hajnal szekerén elporoznak az életből
A hajnal szekerén elporoznak az élettől
a denevérek Templomfalakhoz dőlve hágják
a bűn asszonyait a meglazult gatyakorcok
Szívükön kocsmák laknak kétes egzisztenciák
járnak keresztül Tartózkodj ezektől mondta Ám
ha a művész lehúz magához a sárba a pap
hiába nemesít A politika rád tapos
Ihlet és erő
Ihletből ihlet erőből erő így fogalmaz
a leendő köztársasági elnök kultúra
napján a kultúráról Nem is rossz morogja ha
számításba vesszük hogy a vers már alighanem
halott Ihletből erő erőből ihlet Akár
lehetne így is Ha nem is lehet Reggel van Mély
vermek nyitják mélyüket az elindulás elé
Mély vermek nyitják mélyüket az indulás felé
Reggel van Ha már nem is lehet Lehetne így is
Akár ihletből erő Akár erőből ihlet
A vers alighanem halott Számításba vesszük
ezt is akár Ha így lesz Nem rossz morog és beszél
a kultúráról A leendő köztársasági
elnök fogalmaz így Ihletből és friss erőből
Agyköd
Csöndben leszokott az ítélkezésről Felhagyott
önmaga bántásával is Sebzett földön fekvő
kissé elhízott emberbe minek belerúgni
Még lehet belőle eltévedt polgár aki az
utcán baktatva a kéményseprőnek előre
köszön Nem a haláltól a tartós agyködtől fél
Nem tudja hová Csak azt érzi oda sohamár
Érzi sohamár oda Bár még nem tudja hová
A halálig eltartó agyködtől fél A tartós
haláltól Akinek a kéményseprők az utcán
ballagva előre köszönnek Eltévedt polgár
Egy kissé elhízott embernek minek berúgni
Sebzetten fekszik a földön Önmagát bántotta
Felhagyott az ítélkezéssel Szokja a csöndjét
A semmi ideje
A politika emeli a pap nemesíti
a művész lehúzza a családot magához a
sárba Most bocsánatot kér jóllehet látja hogy
elkésett vele Az utakat már betemette
a hó A lelkeket megemésztette a jég És
hosszan üresség a szorosan lezárt szemhéjak
mögött Nem jön semmi A semmi ideje jön el
Jöjjön el a semmi ideje De nem jön el A
lezárt szemhéjak mögött szoros üresség Hosszan
és a jég A lelkeket megemésztette a hó
A visszautak betemetődtek Csak elkésés
van Nem tehet semmit Bocsánatot kér mindenért
Hogy lehúzza magához a családot a sárba
A pap nemesíti A politika temeti
Nem iszik gyöngyharmatot
Csak később tudatosult benne az érzés hogy fél
A mainstreamről letérve egyik csapdától másik
veremhez vezetett az útja Tök ismeretlen
csapásokon bukdácsolt s nem ivott gyöngyharmatot
ha megszomjazott Nem enyhítették szenvedését
a délutáni esők A magány gyökereit
rágcsálta Szánalmas volt Hiába egyetlenegy
Nem vigasztalja hogy egyetlenegy Szánalmas így
A magány gyökereit rágcsálják délutáni
esők Nem enyhítik ők sem a szenvedéseket
Ha megszomjazik nem iszik gyöngyharmatot Tovább
bukdácsol a tök ismeretlen csapásokon Az
út a csapdáktól vermekig vezet Önként letért
a mainstreamről Tudatosul benne a félelem
(Megjelent az Alföld 2022/4-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Subicz István munkája.)
Hozzászólások